HTML

Soha, soha ne add fel

Lássuk, kolbászból van e a kerítés Coventry Cityben és Londonban :)

Friss topikok

Hat éve történt, nem most

2014.06.24. 18:00 nyirilaci

Pár ember megkeresett tegnap óta privátban, akik olvasták a „Csontnélkül” és a „Deutschland über alles. (Egy 20 perces pucskisérlet története)”című bejegyzésemet.

Volt, aki arról érdeklődött, hogy még mindig Németországban vagyok-e?

De volt olyan is, aki azt szerette volna, hogy próbáljak meg segíteni neki Németországban munkát keresni.

Szeretném ezeknek, az embereknek elmondani, hogy olvassák el figyelmesen egymást követően a „Ki miért vágyik külföldre, dolgozni?” aztán a „Csontnélkül” végül pedig a „Deutschland über alles. (Egy 20 perces pucskisérlet története)’című, bejegyzéseimet, amikből a következő dolgok derülnek, ki ha figyelmesen olvassuk:

A történet körülbelül 6 éve történt meg és sajnos kemény 20 percig, ha tartott a Németországi tartózkodásom.

Azóta én be sem tettem a lábamat Németországba. (Angliában próbálkoztam tovább és további bejegyzéseim is majd lassan arról fognak szólni.)

Emiatt nem tudok segíteni abban, hogy bárki is kimehessen Németországba dolgozni, mivel nem élek ott.

De nem is javaslom senkinek, főleg nem nyelvtudás nélkül!

Miért nem javaslom? Nem halottam jó dolgokat a Német húsipai munkákról.

De mivel igény van rá, következő bejegyzésemben górcső alá veszem már a németországi húsipari munkákat úgy általánosan.

Remélem ezzel is segítségetekre, leszek.

Szólj hozzá!

Címkék: Németország németországi munka húsipari munka

Deutschland über alles. (Egy 20 perces pucskisérlet története)

2014.06.23. 21:23 nyirilaci

Eljött az indulásunk napja. Hajnalban indultunk vonattal Debrecenből Szolnokra.

Szolnokon rövid dekkolás a vasútállomás előtt, aztán autóval kijöttek elénk és elvittek a vállalkozó házához ahol az iroda is volt.

Utolsó megbeszélésként még egyszer megkérdezték tőlünk, hogy „Biztosra tudtok csirke combot csontozni?” mi meg váltig állítottuk, hogy mint az állat úgy csontozunk.

Kiosztottak mindenkinek fejenként egy lánckesztyűt, egy pár gumicsizmát és egy övet, amin a kés megfenéséhez szükséges acél lóg majd. Ennyiből állt a felszerelkezésünk. Miután felpróbáltuk a csizmákat, a lánckesztyűt és mindent elpakoltunk, indultunk is.

Az út hosszú volt és unalmas, Ausztrián keresztül mentünk Németországba de úgy hogy végig autópályán mentünk és emiatt semmit nem láttunk a tájból. Maximum alagutakat meg hidakat meg az autópálya melletti védő korlátot. Így elég korlátolt volt az utazásunk.

Késő délután érkeztünk meg abba a kisvárosba ahol a húsüzem volt. Úgy elgémberedtünk az úton, hogy azt sem tudtuk, hogyan fogunk kiegyenesedni a sok üléstől. Öten ültünk az autóban a vállalakozó, a vállalkozó fia, aki az autót vezette, Zoli barátom, én, és még egy fiatalember, aki szintén csontozó művésznek adta ki magát.

A kisváros nevére már nem emlékszem annyira jelentéktelennek tűnt, olyan volt mintha a kis házacskái mellett legnagyobb épülete csak a nem sokkal nagyobb húsüzem lett volna.

Tényleg nem volt nagy húsüzem. Mellette viszont egy kis hotelszerű kétszintes épület volt, aminek az ablakából az éppen a pihenni térő dolgozók figyeltek minket kíváncsian.

A húsüzem előtti parkolóban már várt ránk egy német vezető, aki üdvözölt minket.

És látva kezünkben a gumicsizmát eszébe jutott, hogy szeretne velünk már most azonnal egy próbát tenni. Kérte hogy kövessük az üzembe. Felvettük hát gumicsizmáinkat és lánckesztyűinket és beballagtunk mind az öten utána az üzemrészbe.

Asztalok, slagok, fehér csempe mindenfelé. Megállított minket egy asztalnál, kötényt vetetett fel velünk és előhúzott egy hűtőhelyiségből egy műanyag ládányi csirkecombot.

„Na, lehet mutatni, hogyan csontoztok” mondta németül és a mi vállalkozónk, fordította.

Mivel senki sem akarta elkezdeni, mentve a menthetőt oda ugrott a vállalkozónk és villámgyorsan kicsontozott vagy tíz csirkecombot egy percen belül de olyan gyorsan hogy körülbelül az ötödiknél jöttem rá, hogy már nem az elsőt csontozza. Na gondoltam ez olyan, mint a villám ezért egy lépést hátra is húzódtam, ne én legyek már az első az új jelentkezők közül. De csodák csodájára az én kezembe adta a csontozó kést.

Hát nekem egy perc alatt nem sikerült tíz combot kicsontoznom, de talán még kettőt sem. Ezért átadatta a kést velem a német főnök, a következő embernek a csontozó művésznek. Barátunk mikor kezébe vette a kést már olyan rosszul állt neki a csontozásnak, hogy a német ránézett a vállakózónkra és ennyit mondott: „Auf Wiedersehen!”

Mindannyian tudtuk, hogy ez mit jelent. Nem jött össze a buli.

Szegény Zoli barátomat sajnáltam csak, mert ő odáig sem jutott el, hogy kezébe foghassa a csontozó kést.

A vállalkozó kérte a németet, hagy maradhassunk már legalább csak az éjszakára, hogy reggel kipihenten indulhassunk vissza Magyarországra.

De a német közölte vele: „Nézd, mi itt hárman irányítjuk a céget. Le szerettem volna cserélni a mostani dolgozói gárdát egy olyan csapatra, amit te hozol ki nekem. Úgy hogy a másik két vezető társam ne tudja meg időben, mert nekem a mostani csapat nem felel meg. De olyan csapatot hoztál nekem, akik még csontozni sem tudnak! Ha most elszállásollak benneteket, akkor a másik két vezető társam megtudná mire készültem, és nem örülne nekem. Veletek, hogy számolnék el, mit mondanék neki, hogy ti kik vagytok? Ne akarjatok nekem úgy rosszat, hogy én nektek jót akartam ezért induljatok el azonnal.”

Így még késő délután útnak indultunk Németországból hazafelé. Félúton megálltunk egy parkolóba, és a vállalkozó kinyitotta az autója hátulját, és azt mondta, na gyerekek, amit hoztunk, ne vigyük haza, együk meg itt.

Persze hogy mindenki hetekre hozott magával ételt, és senki nem gondolta, hogy a németországi munkaviszonyunk nem fog tovább tartani 20 percnél. Akkora terülj-terülj asztalkámat, rendeztünk a parkolóba, hogy azt hitte, aki látta, hogy lakodalmat tartunk.

Hajnalra, Szolnokra értünk, és a vállalkozótól elbúcsúztunk. Szegény csak ennyit mondott nekünk búcsúzásképpen: „De azt mondtátok fiúk, hogy tudtok csontozni.”

Kiderült, hogy ezek szerint nem.

Vonattal délelőtt érkeztünk Debrecenbe kimerülve fáradtan álmosan a rokonaink legnagyobb csodálkozására.

Végül is megpróbáltuk és megvolt az első külföldi munkánk igaz, hogy csak 20 percig.

Szólj hozzá!

Címkék: Németország Deutschland húsipari munka

Csontnélkül

2014.06.23. 14:45 nyirilaci

Úgy voltam vele, nekem mindegy milyen országba megyek, csak nyugaton legyen, és jól lehessen keresni ott. Mert a Magyar bérezéseknél nyugat felé minden jobb.

Egy problémával viszont szembesülnöm kellett, nem beszéltem a Magyar nyelven kívül semmilyen idegen nyelven. Sem Angolul, sem Németül. Így úgy gondoltam nehezebb lesz a munkakeresésem.

Elhatároztam hát, hogy magyar hirdetéseket nézegetek, hátha magyarok közzé mehetek dolgozni külföldre.

Nagy örömömre találtam is egy hirdetést: „Németországba keresünk magyar húsipari dolgozókat.”

Szolnoki telefonszám, de egye fene, megpróbálhatnám. Ha Németországig elmerek menni, akkor Szolnokig eljutni már csak nem probléma.

Megbeszéltem egy gyerekkori barátommal, Zolival, hogy együtt elmegyünk, megnézzük azt a munkát, és ha jó, maradunk és dolgozunk.

Zoliról csak annyit, hogy ő is kereste már a jobbnál jobb munkalehetőségeket itthon, de, ő is úgy gondolta külföldön talán jobban fog tudni érvényesülni, és ha bejön neki, akkor kiviszi a családját is majd később magával.

Felhívtuk a telefonszámot és a vonal túloldalán kedvesen közölték velünk, hogy igen van munka ezerrel, és ha akarunk már útnak is, indulhatunk a hétvégén. Nyelvtudás nem szükséges, mert magyar munkavállalók között fogunk dolgozni.

Húsipari munkáról lenne szó, és csirkecombot kellene csontoznunk Németország egy kis városkájában.

De úgy menjünk, hogyha tudunk csontozni és már volt benne gyakorlatunk.

Autóval kivisznek minket, a szállást később levonják.

Hú…. gondoltam ennél jobb ajánlatot nem is kaphatnánk mi, ezért aztán Zoli barátommal még a csillagokat is, lehazudtuk az égről, hogy így tudunk csontozni, meg úgy tudunk csontozni, csak mehessünk dolgozni.

Elmentünk az indulás előtt egy héttel Szolnokra és előszerződést kötöttünk a munkáltatóval, egy magán vállalkozóval. Megállapodtunk a bérezésben, szállásban, étkezésben mindenben, ami számunkra elég kecsegtető volt és több mint elfogadható.

Észrevettük ugyan, hogy nem az idén barnult a vállalkozó úr és a munkatársai, akik az irodában ültek, de elég jól szituáltak voltak és elég jó egzisztenciával rendelkeztek ahhoz, hogy teljes bizalmunkat elnyerjék. Meg úgy értettek a húsipari munkákhoz, hogy csak néztünk, mellesleg mikor telefonáltak Németországba nagyon jól beszéltek németül.

Egy valamin viszont csodálkoztunk, hogy nem néznek egy főpróbát sem, hogy valójában tudunk e csontozni, avagy sem.

Két kérdésük volt csupán: „Biztosra számíthatunk rátok, és biztosra tudtok csontozni?” és „Mivel szoktatok, vagy mivel tudtok kést élezni, acéllal vagy csattogóval?”

Mind két kérdésre meg volt a válaszunk, hogy igen nagyon jól tudunk csontozni, és remekül élezzük a kést csattogóval is és acéllal is.

Mikor visszafelé utaztunk Szolnokról Debrecenbe, a vonatban egymásra néztünk Zolival és egyszerre jutott eszünkbe és kérdeztük meg egymástól: „Te mi az a csattogó?”

Meg is beszéltünk egy indulási időpontot és elkezdtük a felkészülést a külföldi munkánkra.

A felkészülés annyiból állt, hogy volt egy barátnőm, akinek tényleg volt külföldi húsiparos tapasztalata és eljött az otthonomba és megmutatta, hogyan kell egész csirkecombokat kicsontozni úgy, hogy ne maradjon a csonton egy darab hús sem.

Állt ám, halomszámra, a garzon albérletünk közepére húzott asztal tetején a csirkecomb. Annyira benne voltunk a csontozás gyakorlásába, hogy már volt vagy hat kiló színhús, amit már kicsontoztunk. Ennyiben ki is merült a gyakorlásunk és úgy konstatáltuk mi aztán remek profi, szakemberek leszünk odakint és menni fog a dolog.

Hétvégén indulás Németországba.

Szólj hozzá!

Címkék: Németország németországi munka húsipari munka

Ki miért vágyik külföldre, dolgozni?

2014.06.23. 12:46 nyirilaci

Az emberek nagytöbbségének általában eszébe jut, hogy milyen lehet külföldön dolgozni, vagy, hogy mi lenne, ha külföldre menne dolgozni.

Engemet is elkapott a légnyomás körülbelül 6 éve és szorgosan elkezdtem nézegetni a munkaügyi központ debreceni kirendeltségének álláshirdetéseit és a különböző újsághirdetéseket. Abban a reményben, hogy hátha találok valamilyen munkát külföldön és belevághatok a nagybetűs ÉLETBE.

Elég változó ki miért szeretne külföldre menni, dolgozni.

Vannak, akik a nehéz gazdasági helyzetben a jó fizetés reményében több pénzt szeretnének keresni.

Vannak, akik nyugati bérezést szeretnének és az azzal járó életkörülményeket.

Vannak, akik csak egyszerű kalandvágyból vágnak neki egy-egy ilyen külföldi útnak.

Van olyan is, aki egyszerűen csak nyelvet szeretne tanulni, vagy a már meglévő nyelvtudását kamatoztatni, fejleszteni, gyakorolni kint anyanyelvi környezetben.

Vannak, ám olyanok is, ambiciózus céltudatos emberek, akik karriert szeretnének építeni, kint szakmát tanulni, elvégezni egy egyetemet stb, mert az, többet ér nemzetközi szinten.

Van olyan is, aki már soha többet nem szeretne haza sem jönni, és külföldön szeretne élni, megöregedni.

Sajnos olyan emberek is vannak, akik rá vannak kényszerülve a külföldi munkára, mert hitelt vettek fel otthon és nem bírják már törleszteni a magyarországi keresetükből

Én magam sem tudom, miért döntöttem úgy, hogy külföldi állás után nézek de, azt hiszem engem egyszerűen a jobb fizetés érdekelt.

Általában ilyenkor az embereknek elindul a fantáziája, és már elkezdik elkölteni a még meg sem keresett Eurókat, Poundokat (Font), Dollárokat.

Nekem is egyből lett száz és száz tervem, mert már nagyon untam az albérletet és a hónapról-hónapra élést, vagy sokszor a máról-holnapra élést.

Így tényleg nem maradt más alternatíva számomra, mint, hogy még jobban neki feküdtem a külföldi álláskeresésnek.

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi munka

British Isles, Great Britain, United Kingdom, England, mi a különbség?

2014.06.22. 19:49 nyirilaci

Bizonyára sokan halottátok már ezeket az elnevezéseket, hogy: Brit-szigetek (British Isles), Nagy-Britannia (Great Britain), Egysült Királyság (United Kingdom), Anglia (England).

Arra gondoltam mielőtt belekezdenék az írásba letisztázom ki kivel van, mi mit jelent, hogy tisztában legyen ez mindenki előtt. Ezek az elnevezések számomra is kuszák voltak, míg meg nem értettem őket, és mivel előfordulhatnak ebben a blogban hát úgy gondolom nem árt tudni.

Úgy érthetjük meg nagyon könnyen ezeket az elnevezéseket ha háromféle szempontból vizsgáljuk meg a dolgokat: Földrajzi, Politikai, és az Egyesült Királyság szemszögéből.

Földrajzilag:

A Brit-szigetek alapvetően két nagy szigetből áll. Ezek az úgynevezett Nagy-Britannia (Great Britain), és Írország (Ireland). Továbbá még vagy 1100 kisebb sziget tartozik hozzá. Ritkábban használt megnevezés Észak-atlanti-szigetek (Islands of the North Atlantic), röviden IONA.

A Brit-szigetek elnevezés kicsit félreérthető és főleg az Írek kifogásolják. Az Írek gyakran tiltakoznak ellene, mert úgy érzik, használata függetlenségüket, történelmi és kulturális hagyományaikat kérdőjelezi meg. 

Ezért használják semleges kifejezésként Nagy-Britannia (Great Britain), és Írország (Ireland) elnevezéseket. 

Politikailag:

Ha nem földrajzilag hanem politikailag nézzük, akkor beszélhetünk Írországról (Republic of Ireland) és az Egyesült Királyságról (United Kingdom)

Egyesült Királyság (United Kingdom, UK):

Az Egyesült Királyságot négy ország alkotja: Anglia (England), Skócia (Scotland), Wales és Észak-Írország (Northern Ireland).

Úgy is nevezik, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült királysága (United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland)

 

Tehát Anglia, az Egyesült Királyság része, a Brit-szigetek, Nagy-Britannia-i részén.

 

Anglia.JPG

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Anglia UK Nagy Britannia England Great Britain Egyesült Királyság United kingdom

süti beállítások módosítása