Nos azt mondják, háromtípusú ember létezik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében:
1. aki dolgozott már a Jabilban.
2. aki most is ott dolgozik jelen pillanatban is.
3. aki ott fog majd dolgozni valamikor a jövőben.
Annyi minden terjed az interneten erről, a Tiszaújváros ipari parkjában lévő, telefon és különböző elektronika gyártó cégről, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Pontosabban Tiszát mert a Tiszától pár száz méterre található ez a hatalmas több ezer munkaerőt befogadó amerikai cég.
Több mint két évet dolgoztam ott és onnan mentem ki Angliába is.
Nekem különösebb panaszom nem lehet a gyárra és az ott dolgozókra, de talán még a vezetőkre sem. Mert én vállaltam azt a munkát, nem volt kötelező odamennem, és ha már odamentem nem volt kötelező ott maradnom sem.
Azért nagyvonalakban leírom tapasztalataimat én is.
Hibakereső operátornak vettek fel a céghez annak idején. Defect Entrys lettem. A feladatom az volt, hogy a gyártócellában, amelybe éppen besoroltak, a gyártás során, ha elrontottak valamit az operátorok a telefonok összeszerelésénél, vagy pedig ha a telefon volt hibás működésű az ellenőrzés során, akkor hozzám kerültek a telefonok, és én meg szétszedtem őket.
Beazonosítottam, hogy tényleg ez a hibája e a telefonnak amit éppen egy kis hiba címkének nevezett papír fecnire ráírtak az operátorok és lejavítottam. Pontosabban leszedtem róla, a hibásan rászerelt vagy rárakott alkatrészeket és visszatettem a sor elején dolgozó operátorhoz, hogy kezdje újból, ha már elrontották.
Körülbelül egy pár hónapig dolgozhattam ebben a beosztásban, mikor egyszer csak kapott minden hibakereső operátor, (közöttük én is) egy kérdőívet a csoportvezetőnktől.
A kérdőíven az volt, hogy mil lennék szívesebben, ha éppen nem hibakereső operátorok lennénk? Egy lehetőséget lehetett csak kiválasztani, négy közül.
Négy lehetőségem volt:
1. Maradok hibakereső operátor, és akkor nem történik semmi, megy minden a régi kerékvágásban.
2. Lehetek gyártó operátor. De az meg nem szerettem volna lenni, mert olyan mintha lefelé minősítettem volna magamat. Ugyanis az én munkám koránt sem volt olyan nehéz és olyan monoton, mint az operátoroké. A hibakereső operátornak lenni amúgy is különleges dolog volt. Kevesen voltunk és egy külön csoportot alkottunk a cégen belül is. Szabadok voltunk akkor álltunk fel a munkaterületünkről, amikor szerettünk volna, mert, a mi munkánk sokszor „megvárt” minket.
3. Lehetek tréner, aki az operátorokat oktatja a telefongyártás pontos műveleteire. Az nem szerettem volna lenni, mert a gyártásban ilyen formán egyáltalán nem szerettem volna belefolyni. Telefont szétszedni, lejavítani nagyon jól tudtam, mert vizsgám volt öt típusú telefonból is, de összerakni és ráadásul még azt oktatni is, na azt nem vállaltam volna.
4. Kipróbálhatom, milyen csoportvezetőnek lenni, és irányítani a termelést egy gyártócellában.
Kitalálhatjátok mit választottam.
Persze hogy a csoportvezetőt. Gondoltam jó kaland lenne.
Aztán sokáig nem is történt semmi, míg egy éjszakás műszak elején nagy volt körülöttem a sürgésforgás. Több csoportvezető, műszakvezető és sorvezető állt meg bámészkodni a hátam mögött. Azt hittem a munkámra kíváncsiak. Valamit mindig morogtak az orruk alatt egymásnak, hogy ne halljam aztán tovább is mentek.
Hajnali két óra felé pedig szólt a csoportvezetőm, hogy menjek már és várakozzak egy asztalnál ahol általában, a legnagyobb termelésvezetők szokták megbeszélni az ügyes bajos termeléssel kapcsolatos dolgaikat.
Hú…, gondoltam magamban, én aztán jól elcseszhettem valamit, ha már ide kellett jönnöm, aztán ahogyan ott várakoztam egyre több hibakereső operátor kollegám jött még oda.
Már voltunk ott vagy 10-en hibakeresők, amikor közölték velünk, hogy úgy számítsunk rá, hogy mi már a gyártócellánkba se mehetünk vissza, ettől a perctől fogva. De mindjárt jön a cég egyik vezetője, és majd elmondja az okát.
Na mondanom sem kell, hogy tele lett a gatyám egyből. Kezem-lábam remegett, mert nem értettem, mit vétettem, hogy engem így meghurcolnak.
Aztán, végül jött a cég egyik vezetője és közölte velünk: „urak mától kezdve ti a Jabil Circuit PRD részlegének csoportvezetői lettetek. Mostantól fogva, úgy kell néznetek az operátorokra, mint a sikereitek, és ami sikereink kulcsaira. Innentől kezdve a gyártást fogjátok irányítani, emberek felett fogtok döntéseket hozni, és ha vállaljátok, már mehettek is egy-egy cellába, gyakorlott csoportvezetők mellé betanulni.”
Persze, hogy mindenki vállalta. Így lettünk mi megbízott csoportvezetők.
Voltak kinevezett csoportvezetők a Jabilban, akik csoportvezetők voltak már régóta és azok is maradtak.
A megbízott csoportvezető pedig azt jelentette, hogy egy bizonyos termékre és egy bizonyos időszakra kaptuk a megbízatásunkat, és amikor az lejárt, visszamehettünk abba a pozícióba ahol előzőleg voltunk. Nem volt rossz, mert így nem igazán veszíthettünk semmit.
Körülbelül egy fél évig voltam csoportvezető, különböző gyártócellákban, majd miután lejárt az adott termék, visszamehettem a régi csoportvezetőim kegyéből hibakereső operátornak a Defect Entryre, később pedig a Debug Reworkra.
Onnan mentem el Angliába.
