Egy baráti látogatás során, Dzsini nem volt otthon, vagyis nem láttuk sehol. Kérdésünkre, Heléna örömmel újságolta, nagy csodálkozásunkra, hogy a fia Angliába utazott dolgozni.
Elmondta, hogy nem tudja, mikor jön haza Debrecenbe, de ha haza jön, üzen nekünk, és akkor láthatjuk végre megint mi is Dzsinit.
Onnantól kezdve akár hányszor Helénáéknál, voltunk, mindig az volt az első kérdésünk, hogy Dzsinivel mi van, telefonált e már, és ha igen, mit mondott?
Így mindig kaptunk róla valami információt.
Hónapok teltek el mire jött a hír, hogy Dzsini hazajön két hétre. Nagyon örültünk neki. Már alig vártam, hogy láthassam ismét régi barátomat.…………………………………………………………………………………………………
Eljött a várva várt pillanat megint. Dzsini ismét hazajött.
Nagyon sokat mesélt nekünk arról, hogy milyen az élet Angliában. Ahogyan hallgattam a történeteit egyre jobban beleéltem magamat a helyzetbe, hogy milyen lenne, ha ezeket, a kalandokat én is átélhetném személyesen, és még jó pénzt is kereshetnék ott
Elmondta, hogy Coventry Cityben él és dolgozik, és épület felújításokkal és épület karbantartással foglalkozik.
„Vajon menne ez a munka nekem?” kérdeztem tőle, és erre az volt a válasza, ha ő meg tudja tenni, akkor én is megtudnám.
Azért is kérdeztem ezt, mert én még sohasem festettem vagy gipszkartonoztam meg ilyenek. Vagyis jobban fogalmazva, a szegbeverésen meg a csavarozáson kívül nem nagyon csináltam, én még az életben semmit, ami a barkácsolással kapcsolatos.
Furcsa, hogy ezt én, így férfi létemre el kell, hogy mondjam, de volt olyan is, hogy az unokahúgom cserélt le nekem egy villanykapcsolót mikor az elromlott annyira nem értettem hozzá.
„Így mennék én ki lakásfelújításokhoz Angliába?” Gondoltam magamban.
De Dzsini megnyugtatott, hogy nem lenne probléma, mert hamar megtanulnám a dolgokat, olyan profi szakemberekkel dolgozik együtt, és ami a jó még a dologban az, az, hogy az összes munkatársa magyar.
Elmondta, hogy egy vállalkozást hoz hamarosan létre Angliában, ezekre, a lakás-felújításos munkákra. Ő fogja felvállalni a munkákat és egy kis csapat meg, neki dolgozik majd, de ő is kiveszi a részét a munkából velük.
Étellel sincsen gond, mert most is rengeteg ennivalót kapnak ajándékba ott ahol most éppen egy épületet, újítanak fel.
Mondjuk ez meg is látszott Dzsinin, mert a múltkori találkozásunk óta rengeteget hízott.
Úgy voltam vele, hogyha neki ez a munka így nem fárasztó és megy, meg még hízik is ahelyett, hogy fogyna a munkától hát akkor talán nekem is lehetne annyi önbizalmam és megpróbálhatnám.
Megkértem, hát rá, hogy ha tud nekem valamilyen munkát, ott kint szóljon már és segítsen nekem, mert már unom a telefongyárat, és ami ott megy.
Nagy meglepetésemre, erre ez volt a válasza:
„Nézd Lacika, én, nem felejtem el a jóságotokat, amit kaptunk tőletek. Befogadtatok minket, amikor nem volt hová mennünk, ennünk adtatok, innunk adtatok, rendesek voltatok velünk. Ha egy módom van rá, és ha egy embert is kivihetek még magammal a csapatba, akkor az, te leszel. Utána járok, és majd üzenek az interneten vagy felhívlak.”
Ennyibe is maradtunk.
…………………………………………………………………………………………………
Egyszer csak jött egy E-mail Dzsinnitől, hogy intézi nekem a munkát és hamarosan jelentkezni fog. Vegyem biztosra, hogy kimegyek Angliába, mert ő egyengeti az utamat.
Aztán jött egy telefon, hogy nemsokára jelentkezik még, de várjak türelemmel.
Végül már annyit vártam, hogy én kezdtem el ráírogatni és hívogatni telefonon. A türelmem, türelmetlenséggé változott.
De a várakozás és Dzsini segítsége, meghozta gyümölcsét.
Egy este kaptam egy telefont Dzsinnitől, hogy megvan az indulásom időpontja és megveszi a repülő jegyet, ha az árát átutalom az angol bankszámlaszámára. Aztán már csak, ki kell nyomtatnom az E-mail címemre amire átküldi.
Egy feltétele van csak, a kinti munkalehetőségemnek, az pedig nem más, mint, hogy mindenkinek ezen túl azt kell mondanom, hogy Dzsini az unokatestvérem.
Mivel testvéremként tiszteltem és szerettem, úgy éreztem ennek nem lesz akadálya.
Az utalás sikerült. A repülőjegy meg lett vásárolva és be lett checkolva. Nekem pedig nem lett más feladatom, mint felkészülni életem első repülőútjára és felmondani a munkahelyemen.
